http://www.youtube.com/watch?v=CBACTCS4SmI

Esőnap

Kék köd ébred
Átkarol
Eső olvad az arcomon
Te a növény csak ekkor élsz
Hogy képet fessen
A múltba néz
Az elme
Ami fáj
S hogy a sivatag milyen
Táj
Viharban
De újra mély
És a testem a lelkedé
A lelkedé
Mélysötét
Sötétkék

Mégse fáj, mégse fáj
Hogy az eső hideg kép
Elkísér, elkísér
Ahogy a kezed pengét ér
Mégse fáj, mégse fáj
Csak az eső színe más
Elkísér, elkísér
Ahogy a kezed pengét ér

Hideg tested
Marad még
Csak a lelked érje fény
Meg a víz
És a messzeség
Ami mindig újra meg újra mindig
Újra hív
Meg az álom, meg a vágy
Meg az örök megváltás
Ami benned él, ami mély
És a testem a lelkedé
Mélysötét
Sötétkék

Mégse fáj, mégse fáj
Hogy az eső hideg kép
Elkísér, elkísér
Ahogy a kezed pengét ér

Mégse fáj, mégse fáj
Csak az eső színe más
Elkísér, elkísér
Ahogy a kezed pengét ér

Szélben ázunk, akárcsak
Ő viharlelkeket ismerő
A kezed kezemtől
Elszakad
Ahogy itt van, most is
Megmarad
Ez a kép ami fáj
Ami most is ordibál
Hogy szeress amíg mély
És a testem a lelkedé

(L)(K)

http://www.youtube.com/watch?v=FFL77ahUYZ0

Nem oszlanak fel, juhéé

Hmhm, a lyukas titok, azaz a zoknik anatómiája. Vagy nem.

Mert mindenből kettő kell, így ugye két zokni egy pár...és ha valamiből kettő van, az már tényleg egy pár. Jó esetben ez a pár összeillik, nagyonis.

(L)(K)(L)(K)

Ők meg feloszlanak

http://www.youtube.com/watch?v=CswJHYppQb0&feature=related

Kéaz vagyok, annyira hiányzik, hogy szavak nincsenek rá. Szinte képtelenség kifejezni, hogy mit érzek mikor rá gondolok, Szeretem, nagyon szeretem őt. Behúnyom a szemem és úgy érzem, újra elmerülök a vörösesbarna tengerben, hófehér szigeten sétálok, mintha egy tükörben látnám magamat, mikor belenézek a mélybarna, igéző és csillogó szemekbe. És persze az az édes, titkos hely az ajkainál.

"Valami ösztön mászott rám.Valami hív.

Valaki engem választott és istenít."

Mondtam már, hogy szeretem?Igen?De egész biztos nem eleget, hiszen nem lehet elégszer elmondani. SZERETEM.SZERETLEK

Boldog vagyok, hogy szeretsz...hogy szerethetlek és hogy ezt a csodát együtt élhetjük meg.

THE BEATLES lyrics - And I Love Her

(Lennon/McCartney)

I give her all my love
That's all I do
And if you saw my love
You'd love her too
I love her

She gives me everything
And tenderly
The kiss my lover brings
She brings to me
And I love her

A love like ours
Could never die
As long as I
Have you near me

Bright are the stars that shine
Dark is the sky
I know this love of mine
Will never die
And I love her

Bright are the stars that shine
Dark is the sky
I know this love of mine
Will never die
And I love her

(L)

Naná, hogy Párizs

Ehh, belezuhantam, mármint a betegségbe.Fáj mindenem, érdekes mód pont a fülem kivétel.Úgy tűnik ez egy nagyon kívételes influenza.De a torkom cefetül fáj, és még én mondtam, hogy nem kapom el úgyse, ugye?Ejj, Móriczkával se sikerül találkoznom, egyszer már igazán sort keríthetnénk erre az az igencsak elhúzódó beszélgetésre is. Valahogy nem sikerül itt az új hátteret se felpakolnom, igaz nem is nagyon próbáltam, a képek se készültek el, ehh.Szóval húzódik minden, mint a rétestészta.Ráadásul nem működik se a freemail, se az IWIW rendesen. Sebaj, marad a Kowalsky-mánia.Annyi mindent írnék még... Egyre biztosabb, hogy Keith Urban egy zseni...vagy csak tök jó dalokat ír.Csak tudnám miért ez lett a bejegyzés címe?Szerintem szép idézet.

Hehe, már lassan 2.5 éve lakom full egyedül, és még mindig élek.Azért ez nagyszó ám.Nah, és mit felejtettem el ezalatt a 2.5 év alatt...A fene, még Mórickának se meséltem, ideje végre megejtenünk azt a lassan egy éve húzódó csevejt.Mostanában annyira, de annyira sportos vagyok, hogy ihajj.Hétfőn-szerdán-pénteken tornázom!!!!, énvalami pilates nevű nyújtó, lazító, gerincerősítő tornára járok, mielőtt még elkezdtem, a sípcsontom se értem el rendesen, ha állva előrehajoltam, mostmár a földet is elérem, igaz akkor már erősen a halálomon vagyok.Kedden-csütörtökön erősítek, szintén a hátamon, a gerincem melletti izmokat erősítem, most már képes vagyok úgy egy helyben állni 2 órán keresztül, hogy nem kell leguggolnom félóránként a hátamat fogva pár percre.Szóval kezdek egészségesebben élni, és eddig egész okés vagyok.Még élvezem is, ha esténként izomlázam van, ez már beteges, nem vitás.Szombat-vasárnapra is ki kellene találni valamit...hm,hm.Egy nagyon franciás déja vum van.Halacska, ha tuti szép leszek, tudom neked már így is gyönyörű vagyok, akkor lemegyek Mohácsra és meglátogatlak téged és a pici unokádat.Remélem még az érettségije előtt látjuk egymást.

Tehát nagyban olvasgatok és már épp' ragadnának le a szemeim, mikor nagy robajjal kivágódik a videómegfigyeló ajtaja és behoznak egy srácot agyvérzés gyanújával a szomszédos ágyra.Szerencsétlen srácnak 2-3 évente vannak ilyen rohamai, melyek látástér vesztéssel, remegéssel, egyensúlyzavarral jár valamint rövid ideig tartó bénulással jár. A legszörnyűbb, hogy a srác kamaszkorában, egy focimeccs alatt szedte össze, mikor úgy fejberúgták labdával, hogy elvesztette az eszméletét és utána az agyvérzés eme tüneteit produkálta....Ím folytatom hát.Őt behozták, rám meg a szívrohamot...annyira megijedtem mikor behozták, hogy 10 perccel később is 80at vert a szívem percenként.A testemre helyezett EKG tuti kilendült.Szóval lakótársamba belenyomtak 2x500 köbcenti infúziót, közben lelkesen ócsárolták a kórház takarítását, hogy ennyire ragad a padlóA srác totál ki volt borulva. hogy ő haza akar menni, mert vendégeik lesznek a hétvégén, és amúgyis a felesége biztos aggódik érte.Hejj, annyira ismerzős érzés volt, gondoltam beszélő karácsonyfaként megnyugtatom, de a fejemről lelógó vezetékhálózat csak épphogy nem világított...szerintem a szívbajt hozom rá, ha még meg is szólalok.Akkor bejött a szobába a fődoktor néni, egy kis törékeny nő, vasággyal max 40 kiló és lehetett vagy 150 centi magas.Az idegosztályon talán ő is megkattant, vagy már eleve az volt, hogy az orvostudomány eme szegmensét választotta, mindegyis...már a hangjától kimenekültem volna a szobából, az hogy még az arca is megrándult néha csak hab volt a tortán.Bejött 8 óra magasságában, elkezdett csicseregni, kivágta az ablakot és ránkzuhant a reggeli 5 C fok.Na mondom éljenKipattantam volna az ágyból, de a vezetékek nem nagyon alkalmazkodtak a mozgásigényemhez, ezért ha csak nem akartam volna hanyattesni, óvatosabb mozgásba kezdtem.Intettem a videómegfigyelőbe, hogy ugyan mennék megkeresni a férfi szakaszt, de szerintem a srác bealudt, így az ágyra rögzített minkrofonba rikkantottam bele, hogy én bizony ilyen fejjel is kiteszem a lábam az osztály folyosójára.Épp visszatértem a reggeli osztásra...naná, nekem az ilyenekez mindig érzékem van...épp csak arra nem voltam felkészülve, hogy nekem kellett volna behoznom az evőeszközt, és ha akartam volna enni, akkor felvágottat is.Két szelet kenyér, kis vaj, kis mackósajt és narancslekvár és késhiány jellemezte a reggelit.Azon egy pillanatra elmerengtem, hogy vajon az idegosztályon jó ötlet-e kést adni a betegek kezébe, de ez a gondolat hamarosan az enyészet martaléka lett, hisz jött az ápoló és leszerszámozta a fejemOlyan aceton szagú lett a fejem, hogy csoda, hogy anyám odajött hozzám.A kórházi kaját ily módon alulértékelve a szákomba nyúltam és kiemeltem belőle egy gyümölcsot és tádááám, egy csokis croissant-t.Szigorúan en francais, bár lehet így is elbaltáztam.Tehát én valószínű finomabbat ettem.Az eredmények valószínű jók lettek, ugyanis nem mondták, hogy rosszak, és ha nincs hír az csak jó lehet...kivéve persze, ha annyira rossz, hogy inkább el se merik mondani. De ekkora mázlija úgysincs az emberiségnek.Vagy mégis...?Mondjuk nagy könnyebbség, hogy anyum nem látott ilyen fejjel, sőt, egy ismerősöm se

Te vagy a legjobb fej

Csekély, de annál lelkesebb olvasótáborom igényének engedve írok pár sort.Témám amúgy nincs sok, azaz lenne, de inkább csapongok...szokás szerint.Fejhallgató fel, Pimasz grimasz CD maxon...
Tehát kezdjük a rosszabbik részével.Múlt héten kórházban voltam, ráadásul úgy, hogy én feküdtem beTörtént, hogy mivel megszűnt az a klinika, ahova eddig jártam nehézkesen tudtam beszerezni a gyógyszer felírásához szükséges orvosi igazolást.Így telkönyv elő, kedvenc profot megkerestük, felhívtuk, bejelentkeztünk, azaz csak én.Én lelkesen, najó annyira azért mégsem elmentem a doktor bácsihoz, meséltem gondokról, felmerülő problémákról, de a bácsika azt mondta, hogy ez a kialvatlanság számlájára írható, de szeretne beszélni anyummal is.Én viszonylag nyugodtan el, amikor kapom anyámtól a telefont, hogy megyek kórházba egy éjjelre, hogy megfigyeljenek.Először nem nagyon értettem, hogy mi van, mert az tény, hogy néha szaggatottan veszem a levegőt, gyorsan beszélek és nagyon ritkán már mondatközben is elfelejtem mit akartam mondani, mondjuk ez vicces persze a legcikibb, ha kiejtek valamit a kezemből és az összetörik.De ez talán kéthavonta egyszer fordul elő.Nah most anyám képes volt úgy eladni az egészet, hogy nekem állandó kisrohamaim vannakmeg úgy általában szarul vagyok...havonta 4-5 alkalommal látjuk egymást, hetente 2-3x beszélünk telefonon...nagyon meg tudja ítélni, hogy én most hogy is vagyok.De még így is elintézte, hogy beutaljanak.Szóval itthon csináltam útibatyut, kajával, ruhával tisztálkodóeszközökkel együtt.Egy napra készültem bemenni, de így is annyi cuccot vittem, mintha egy hosszúhétvégére mentem volna valamelyik vidéki wellness szállóba.19h-ra mentünk be, 20hra már úgy nézhetett ki a fejem, mint egy karácsonyfa34 kis kütyű fiyelte az agyhullámaim, plusz egy a szívemet...nem mertem a tükörbe nézniHogy teljen az idő megvacsoráztam, benyomtam a 2 csokit, chips maradékot, 3 zsemlét meg még valamit, ami nem jut eszembeMondom ezt le kell öblítenem egy kis itókával, elő a Sprite-ot, megbontom és nagyot kortyoltam volna belőle, ha a rázkódás, zötykölődés miatt mikor kupaktalanítottam kb 1 dl üdítő nedű találkozott a padlóval.Igyekeztem feltörölni papírzsepivel, de annyit ért, mint halottnak a csók, vagy csoki?Minden lépés úgy cuppogott, hogy csak enyhén volt csak ciki, pláne mikor bejöttek az orvosok és ápolók és ők is beleragadtak a cukros löttybe.Nagyon nem értették mi lehet a probléma oka én pedig enyhén pirulva egy Gerald Durrell könyvben mélyedtem el.

Kis kitérő, már évek óta akarok egy tetoválást, esetleg többet a kelta minta már megvan, de most olyan motívumot találtam...néhányan ismerik az OM kifejezést, ami az Om mani padme hum mantrából származik.Ez a mantra magában foglalja Buddha összes tanítását. És hol van itt a tetoválás?Kérdezhetnétek néhányan...de nem kérdezitek

Íme, az Om Ezt akartam a vállamra firkáltatni.De ennek a valószínűsége olyan 25%-ra csökkent, ugyanis az egyik ápoló nyakán láttam ezt a jelet, és azonkívül ogy rémesen el volt rontva a minta, még a viselője is igen érdekes beállítódottságú volt.Az hogy kissé affektálva beszélt, furcsám magashangon ráadásul még a járása is érdekes volt... Kis kitérőnek vége

Azt hiszem "kinőttem" a netes szerepjátékokat, kipróbáltam, volt ami tetszett, de úgy érzem nem nekem találták ki ezt a naponta felugrunk és játszunk egy sort életritmust.Egyszerűen ez nem szabályozhatja a mindennapjaimat. Azért rengeteg ismeretséget köszönhetek neki, sőt, a legfontosabbat is.Durván 20 karakterem volt, a végén már azt se tudtam melyik karival hol játszom.Megismertem a szerepjáték szépségét, a gondtalan kikapcsolódást, beszélgetéseket, ez volt a jó részeDe ami a háttérben meghúzódik, hajj, néhányan annyira komolyan veszik az ilyen játékokat, hogy a való életben is utálni kezdik a másik oldalon ülő játékost, és engem tök könnyű utálni. Sose képzeltem volna, hogy az ilyen játékokban is lesz erőfitogtatás, hatalmaskodás, mint a mai politika...ha valaki az átlagnál is népszerűbb, az már rögtön rossz.És nem kis tinédzserek utáltak, hanem huszonévesekCsoda, hogy elmegy az ember kedve a játéktól?Ha valami kötelező egy játékban, az a játék rossz. A hatalom hatalmaskodást és irigységet szül.Állandó rettegést, hogy mit gondolnak rólam, rólunk, kell a fenének ez. Persze szokás szerint ahova mentem "rangokat" kaptam, helyenként egész magasakat, széles jogkörrel, de rájöttem, hogy nekem a hatalomra nincs szükségem, hogy boldog legyek.Olyan kicsinyes acsarkodások voltak, hogy nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.Csinálják ezt azok, kiknek van erejük és kedvük utálkozni és eléggé birkatürelmük ezt elviselni.Fokozatosan hagyom abba a netes játékokat és veszem elő újra a könyveket.Persze egy-egy karekterem néha feléled majdDe csak órákra, egy-két napra, mert azért a játék magával tudja ragadni az embert.Ez alól az egész alól csak egy játék képez kivételt, de hogy az mikor lesz kész magam sem tudom, de azért lassan, de biztos haladunk.
Szóval, éljenek a könyvek, a rádió és tévé.És persze MSN rulz

Nem tudom, hogy volt-e már ilyen blogbejegyzés címem, de ha igen akkor elnézést.Nehezen választok témát, de ez már nálam lassan teljesen megszokott lehet.Kicsit nehézkes a sok gondolat.Leet ezért járok sokszor lehajtott fejjel, mert olyan nehéz a fejem a rengeteg észtől.Bár van aki szerint okoska vagyok, sajna a törpös értelemben.Sesajt, ehh vége van a nyárnak, nem lehet nagyokat sétálni, parkozni, a fűben feküdni és kutyák elől menekülni vagy éppen őket kergetniFalazni, nem a szó kőmüves értelmében, és korlátokról álmodozni korlátlanul.Hajhaj, most újabb fal keresése a projekt, és lépcső helyett van lejtő.
Sosem hittem volna, hogy két ruhadarab ennyire meg tudja változtatni az életem, annyi, de annyi boldog emlék kapcsolódik hozzájuk, hogy ihajj.Íme, az egyik a kedvenc topánkám:

a másik pedig a kedvenc farmerom, ami olyan tuti, hogy minden molylepke és más egyébb szövetevő repülőrovar álma, egészen addig, amíg szó szerint bele nem vásik a foguk.Nem tudom miből van ez a farmer, de szerintem már rossz híre van.

A képen a farmer a lényeg és nem a lány...Sajna a rohadt dögök megtalálták az összes pamut pólóm és pulcsim, majd 25e forintyi kárt okozva, szal azért nem jöttem ki olyan jól, pedig mindenféle levendulás bizbaszom van ám, még igazi levendula is.De semmit nem érTudja manó honnan jönnek, azaz tudom, a régi mikulás csokikból!!!de ahelyett, hogy beérnék a csokival, rázizzentek a ruháimra is.Pedig ennél jobban tényleg nem lehet becsukni a szekrényemet...igaz a szekrény is nyomi...Aki tud jó moly- és gonoszszövetevőrepülőizémizé elleni szert, ami nem vágja tönkre a ruhákat, írja már meg nekem.

Bár a lelkiállapotom nem erre utal, de ezt érzem, mindennél jobban.Angolul tudók előnyben.

Nah, már csak valami faja kis fejlécet kellene összeeszkábálnom a fantasztikus képszerkesztő tudásommal.Lesz itt móka-kacagás vagy inkább sírás-rívás.Mindegy is ha találtam egy egész elfogadható hátteret csak összedobok egy fejlécet is.AsszemNo, majd ügyeskedem valamit.Addig is a a buborékos csoki legyen veletek.Azt imádom az áthegesztésben, hogy folyamatosan bővíthetem a bejegyzést.Szal hegesszünk!

Elrontottam a blogsablont, ráadásul minden kódom elveszett.Könnycsepp remélem neked megvannak még....nagyon elcseszerintettem.Help,help.Ráadásul az Explorer és a Firefox másképp viszonyul a blogomhoz.Az Explorernél elcsúszik a bejegyzés.A huncut.Majd kiírom a blog ajánlott böngészője a Mozilla.

Honey van valami ötleted?
Addig is feltettem ezt a talán picit lányos-romantikus hátteret, ami egyáltalán nem lenne rossz,sőt!!!, ha lány lennék.Bár ezen a mai nap fényében nem ártana elgondolkoznom, de majd megírom egy bejegyzésben.Már ha ér annyit.

Jah, ez volt a 100. bejegyzésem